|
A FAVONIUS isten (a római szélistenek egyike, akit általában a görög Zephürosszal azonosítanak) olyannyira szerette Florát, a virágok istennőjét, hogy rózsává változtatta magát – mivel Flora számára csak a virágok léteztek. Amikor Flora meglátta a rózsát, megcsókolta azt – ezzel teljesítve Favonius kívánságát.
Úgy tartják, maga a „rózsa” szó is innen ered: amikor Florát eltalálta Ámor (Cupidó) nyila, fájdalmában nem tudta kimondani az „Érosz” nevet, és helyette csak annyit mondott: „ros”. Így lett a rózsa az Érosz szinonimája – Rómában és Görögországban egyaránt a fiatalság, az életerő, a szerelem, a szépség és a természet termékenységének szimbóluma.
A Favonius név latin eredetű, jelentése: „kedvező”. Több római mitológiai és történelmi alak viselte ezt a nevet. A leggyengédebb szelek egyike, Favonius a tavasz hírnöke, a termékenyítő szél, aki a növények és virágok fölött uralkodik. A római költő Horatius így ír róla:
„quid fles, Asterie, quem tibi candidi primo restituent vere Favonii?”
– „Miért sírsz, Asterie? Hiszen tavasszal visszahozzák neked a fénylő nyugati szelek (Favonius) kedvesedet.”
FŰSZERES / VIRÁGOS / FÁS
Fejjegyek: bergamott, rózsabors, tömjén
Szívjegyek: muskátli, cypriol, rózsa, üröm, muskotályzsálya
Alapjegyek: oud, cédrusfa, pacsuli, szantálfa
|